Biztosan van valami hátborzongatóan gyönyörűséges abban, hogy az állam folyamatosan figyelmeztetheti a polgárait. Például arra, hogy ti népek, észnél legyetek a korhatáros tévéadásoknál, mert esetleg az ifjúság valami olyasmit tudhat meg a televízióból, amit nem tud lebányászni az internetről.

Hogy milyen mélyen gyökeredzik ez a központi ingerencia a pórok egrecíroztatására és szemmel tartására, arra lennének tippjeim, mindenesetre a népesség bizonyos hányadában erőteljes igény mutatkozik arra, hogy központi észosztásban részesüljön, mert az bizonyosan jó és némiképp egyszerűsíti az életet. Nem kell például több nyelven olvasni, lehet mellőzni a gondolkodást, elég ha ötven-nyolcvan instant mondatot feloldunk bögre vizekben, és máris társalgásképesek leszünk bármilyen témában.

Egy másik halmaz ezzel szemben csalánkiütést kap mindenféle felsőbb utasításrendszertől, mivel ezen szisztémák haszna az elmúlt években valahogyan nem szivárgott át az istenadta népességhez. 

Emiatt amikor a Balatoni retro című tévéműsorban meglátja az ifjú Demjén Rózsit egy gitárral a kézben, mellette pedig egy sárga karikában hatos számot észlel, akkor okkal gyanakszik arra, hogy a művész látványa valószínűleg komoly csapást jelenthet az óvodáskorú népességre, azért ez az óvatosság.

Jobban megnézve, az énekes korai, 1.0-ás, vagy a béta verziója annyira nem szörnyű, sőt, ha egy manapság kedvelt, sörétes puskával, LSD-mámorban megfestett, enyhén véres ÚTE-Fradi (lila-zöld) rajzfilmfigurárával vetjük össze, akkor az énekes-gitáros polgárilag és politikailag teljes korrekt, mi több, rendben van.

Ráadásul sem a klipben, sem dokumentumfilmben nem verekszenek, igaz, néhány művésznő kelleténél többet enged láttatni önmagából, továbbá a strandon rendszeresen feltűnnek galaktikus méretű sörhasak, de ez a maximum, a bácsik csúnyák kissé, mivel egy idomtalan görbülettel kezdődnek, ellentétben Brad Pittel, aki edzett svéd acélból készült sakktáblát visel hastájékon.

Akkor mi a rézgálicos, rügyvekes frászkarikát keres ott az a hatos karika?

Mit tudom én, szokta írni tanult kollégám, aki mesterien vázolta az olvasónak a problémát, majd pediglen mogyorón ragadta a problémát, és feltette neki a kérdést, te meg hogyan hogyan keletkeztél, mire, a gebasz általában sűrűn hallgatott, mesterem pedig rendszerint ezzel a fordulattal vágta ki magát önnön csapdájából.

Mivel akkor még nem volt internet, most viszont van, hát előbányásztam a hatos karika rejtelmeit, by Médiatanács. Jó szórakozást hozzá, közben pedig Rózsi nyomja, tövig a Balatonban. (Ez még 12-es besorolású verzió)

Az új médiatörvény hatályba lépésével módosultak a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések. A korábbi klasszifikációs rendszerhez képest az új törvény idén január elsejével bevezetett egy új korhatári kategóriát – az ún. "hat éven aluli nézők számára nem ajánlott" besorolást. A Médiatanács ajánlást dolgoz ki a kiskorúak védelmét szolgáló korhatár-besorolási rendszerre, amely kapcsán civil és szakmai szervezetekkel egyeztetett.

A törvény a korhatár-kategóriák rendszerével is igyekszik biztosítani, hogy a megfelelő időben a megfelelő tartalom legyen elérhető az adott korosztály számára. A korhatár-besorolások emellett a szülők számára is lényeges támpontot jelentenek gyermekeik tévézési szokásainak kialakításában, és az életkor szempontjából kritikus tartalmak hatékony kiszűrésében. 

Az új korhatár-kategória célja, hogy megóvja a fiatalabb, érzékenyebb korosztályt a félelemkeltő és erőszakos médiatartalmaktól. Az ilyen tartalmakat a médiaszolgáltató köteles a II. kategóriába sorolni és azt feltüntetni a képernyőn. Az új kategória bevezetésére azért volt szükség, mert a 12 éven aluliak fejlődés-lélektani szempontból nem alkotnak homogén korosztályt, és ezt a tényt a korábbi klasszifikációs rendszer "tizenkettes karikája" nem vette figyelembe. 
   
A Médiatanács külső szakértők bevonásával megkezdte a klasszifikációs ajánlás-tervezet kidolgozását, amelyben a hatályos korhatár-besorolási rendszer új elemeként megjelenő "6-os korhatár-kategória" is helyet kap.