112-vel hasítunk a négysávos 86-os főútvonalon Győr irányába, ahogy azt Ipkovich ex-polgármester és ex-miniszteri biztos megígérte, hogy 2010-re már autóút köti össze Savaria és Arrabona városát.

Köti is, csak nem mindenhol.

Elhaladunk azon váti felüljáró alatt, hogy Szombathely volt első embere szerény személyünket megtalicskáztatta egy avatásnak nevezett valamin, ahol egészen pontosan 1,2 kilométert átadtak a cirka 110-ből.

Mindegy, bekucorodtunk a taligába anno, mert hátha lesz egy kis hype, meg publicity, aminek következtében a sztrádaépítés felgyorsul, mint kiégetett guminyúl a műjégen.

De nem így mennek a dolgok, akár a szomáliai űrsiklóra is felszállhattunk volna, akkor sem lett volna kész a négy sáv teljesen, a használható része cirka 15 kilométer, a többi hol 30-as, hol 70-es táblaerdő, permanens balti kamionsor és egybefüggő gödörréteg.

De most már a fidesznyikek édes nénikéjét lehet ekézni, mivel a Vát-Szeleste szakasz kivételével az M86-os valami úgy áll, mint annak idején a szocializmus: az építésének nekiálltak, de sohasem fejezték be, mert mire végeztek volna, arra meg is döglött.

Ilyesformán túl jó a helyzet, mint tudjuk, fogytán a kőolaj, tehát mire vasi ember sztrádára hajthat kedvelt városa határában, arra már napelemes lovas kocsik lesznek divatban, szállítást léghajók végzik, és IV. (Igazságos és Jóságos) Győző lesz a király.

Ezért is élvezzük a száguldást, meg aztán itthon minimum 120, Ausztriában 60 kilométert kell autózni egy minimális sztrádaélményért, de megéri, mert a vasi utak közmondásosan kanyargósak és/vagy szétszakadtak. (Ezért van még mindig hűvazze-fíling a sógoroknál: negyedóra után esik le, hogy jé, csönd van, nem hupog és csattog, hanem surrog a kerék.)

Ott tartottunk, hogy az M86-os épülget helyenként, Vasban most nem annyira, ifjú szocialisták el is nevezték Stonehenge-nek a félkész völgyhídat, ami tényleg pár betonoszlop a semmiben. Arra már nem futotta a szellemi potenciálból, hogy rámutassanak, hogy a viadukthoz nem árt völgy, meg magaslat is. Nos, mindkettőből erős hiány mutatkozik az elhagyott építési területen, lévén Szombathely keleti fele merő egy síkföld. De hát az M6-os példája óta tudjuk, alagúthoz sem kell hegy, legfeljebb a hülye svájci fúrómesternek, aki zavartan keresgéli a löszdomb mögött a magashegységet.

Csornán átküzdjük magunkat pár vonat alatt, majd a 85-ös főútvonalon kevésbé hasítva konstatáljuk, hogy itt is épülget a négysávos autóútból ez meg az. Rábapatona előtt egészen jó állapotban van a Szombathely fele tartó sztráda, szívünkben öröm árad szét, igen, 70 évesen, első elektromos gépjárművünkkel itt suhanunk majd és még tizenöt évünk lesz a nyugdíjig, mindig is így képzeltük el öregkorunkat.

Aztán az úttal párhuzamos leendő autobahn egyszer csak véget ér egy boldogtalannak tetsző répaföldben, azonban egy különös építmény emelkedik ki a kisalföldi síkságból.

Halomsírnak nézzük, aztán földvárat sejtünk benne, mert történésznek készültünk, csak később lettünk médiamunkások, van ilyen. Mindenesetre földkupac, de jó nagy, sok autó kering a tetején.

Ebből rá is jövünk: ez a leendő rábapatonai körforgalom, a sztrádáról (ami a szomorú répák között végződik ott) ezen keresztül lehet lehajtani majd – addig is beleépítették a 85-ös főútba, hadd szokták a népek a rendeltetésszerű használatot.

Annyira megtetszik, hogy megyünk benne három teljes kört, néhány idegesebb kamionsofőr a másodiknál RPG-ket és AK-47-eseket emelget ránk, mutatós a két irányban feltorlódott sor, ezért aztán bevállaljuk az atrocitásokat is.

Aztán kihajtunk, és elmerengünk azon, hogy Szombathelyt akkor éri el majd az autópálya, ha néhány zászlóalj osztrák határrendész ittas állapotban megszállja és annektálja a várost, aztán  rögtön megkezdik kiépíteni a tisztességes megközelítési útvonalat. De rájövünk, hogy mindez merő utópia, ennyire a sógorok sem hülyék, tehát marad az álmodozás, politikusaink kidumája és megmagyarázása.

Kár, hogy utóbbiakból nem lehet sztrádát építeni, mert akkor már két nyolcsávos lenne a Szombathely-Győr szakasz, emeletes kivitelben, mi pedig boldogan ingáznánk rajta egy elektromos talicskán, mert az jó buli.