Azt nehezen fejtettem meg, hogy mi készteti a népesség bizonyos halmazát arra, hogy a közelgő ünnepre való tekintettel józan eszét és fejét veszítse, megturbózott motoregérré atomvérnyúllá változva nyilvános ámokot fusson a városban, nem elszigetelten, hanem általánosan és mindenütt.

Ezen tevékenysége közben boltot foszt üressé, megvásárol mindent, ami ehető és ehetetlen, polietilén kolbászt, bíbortetűből forralt joghurtot, német élelmiszer-hulladékot, bevásárló kocsit Kampfpanzerwagen V-nek nézi és tank- illetőleg embertársait halomra gázolja.


Eddig rendben is volna, hiszen ünnep nagyjából egyenlő a háborúval, arra készülni kell mentálisan, logisztikailag, hónapokra való készleteket felhalmozva két boltmentes napra, ezt már megszoktuk, ez maradt abból a korszakból, amikor gyorsan és sokat kellett venni abból, ami éppen volt, mert a karajt meg a banánt közösen vittél el általában a hiánygazdaság meg a haverok.


Most egy pöttyet más a helyzet, de a reflex maradt, hozzá az ideg- és elmebaj, vértolulás, hipertónia, verőerek dagadása, Al-Kaidának tökéletes casting lenne, de szegény hülyék inkább neten keresnek, pedig itt full a kínálat.


A problémát tetézi, hogy a boltban felgyülemlett feszültséget aztán viszik a nyájas vásárlók az utcára, autóba, az volt kemény, amikor anya akkor ganggal indult a mélygarázsban, hogy simán nyolc autót tolt volna vadliba alakzatba, ha nincsen oszlop közben. Persze ugrott páros lábbal fékbe, mögött másik két Fittipaldi majdnem egymásba tekerte a kormányt, az egész halmaz pedig gombolyag formájában centik híján beleállt az úton parkoló jóemberbe, aki úgy vélte, hogy a fejjel lefelé fordított háromszög azt jelzi, hogy ide kell parkolnod, vazze, ez a te helyed.


Hogy odafönn az utcán mi volt, azt hagyjuk is, egyszerre próbált közlekedni, aki húsvétra meg karácsonyra olvasztja ki a lezsírozott autót, mögöttük topognak a menőkirálycsávók, a kormányra mélypánikban rágörcsölt mamák, továbbá a közveszélyes kalapos faterok, akiket két dolog hagy maximálisan hidegen: a külvilág, meg a többi autós.


Ja, ha ez az ünnep eleje, akkor milyen lesz a többi, inkább hagyjatok, adjatok egy dél-tengeri szigetet, ahol maximum a tenger van mozgásban, meg egy kellően kondicionált barista bunny, aki 45 percenként rum alapú koktélt illetve minden harmadik órában citromos limonádét szervíroz, és ez a kombó, így együtt komoly lelki elmélyülést és újjászületést eredményez.
 

Oké, hogy ott könnyű lenne, de itt azért mindez extrán nehezített, ezért még kibontottam a csekkeket, hogy átengedjem magamon a full magyar suttyóságot, nem kellett csalódni. Nyájas szolgáltató, amelyik ötven százalékkal drágábban nyomja, mint Bécsben, mert itt vagy gazdagabbak, vagy hülyébbek laknak, hat forint késedelmi kamatot felszámolt négy nap késésért, mivel annyi esze van, hogy szigorúan fizetés előtti napra teszi a határidőt és leszarja, hogy 17 ezer mellett kreténül mutat a 6. Na, akkor kezdtem gondolkodni, hogy valakik nagyon sajátosan értelmezték a megváltós sztorit, nagyjából úgy, hogy onnét kezdve szabad a pálya, határ a csillagos ég, mindent lehet, legyen szó önzésről, intézményes parasztságról, széthizlalt egóról, egymás letaposásáról és elvárt átveréséről, állami lehúzásról, és minden másról, mert simán belefér abba a korlátlan keretbe, amit kétezeriksz éve nyitott valaki.
 

Szerintem annyira nem, de ez van, hazai pálya, tengerről és máshogyanról álmodunk, azért azt hiszem, lényeg, hogy belül mi van, nyújtózó rezgés, mosoly, K-Pax, és különben is, nyílni készül az orgona, a fehérbe robbant cseresznyefa előtt.