John Rambo: negyedikre bejött (tévéjegyzet)

Nehogy megkérdezze valaki, hogy miért, de megnéztem: fogjuk a tévére, a hatósági nagyasszony majd jól betiltja, elvégre húsvét alkalmával nem mészárolunk gépágyúval bedrogozott kormánykatonákat, vagy ha igen, hogy akkor feliratozzuk: lám, ez a hanyatló, erkölcsi válságban fetrengő nyugati világ terméke, ennyit tudnak.

Jut eszembe, ez vérciki, mivel John Rambo mintha egy bizonyos Andy Vajna fegyvermániás, szociopata hülyegereke lenne, apuka per pillanat a magyar filmet virágoztatja felfele – tehát vissza minden, kúl választás a tévétől, kitüntetés lesz ebből, nem holmi büntetés..

No de a film.
 
A negyedik részre általában kifulladnak az alapsztorik, vagy felismerhetetlenné kafincolják azokat, itt viszont az a helyzet, hogy a második és a harmadik epizódot kár volt leforgatni, nagy büdös propaganda mind a kettő, a vietnámira kaptak is egy választ a szovjet elvtársaktól. Nem véletlenül: körülbelül ugyanazon a szintet hozták dollárhegyekből, amit a másik oldal konvertibilis rubeltől, szóval elvoltak a srácok egymással, de még mindig jobb, hogy filmkópiákkal lőtték egymást, mintha atomrakettákkal tették volna ugyanezt.
 
Mindenesetre tizenévesen tuti buli volt megnézni, hogy íjjal leszedhető a sunyigonosz ruszki helikopter, és senki nem tudott olyan gyilkosan nézni, mint az isteni Stallone: továris, akkor is megdöglesz, ha ellőttem az összes nyilamat.
 
A negyedik fejezet nekem bejött, egyrészt eltűnt a hülye pátosz (hihi, ti vagytok a férgek, mi meg a faszacsávók, úgyhogy bekaphatjátok az rpg-met, továbbá SU & Red Star sáksz), másrészt Rambo annyira valóságosan életunt, mint egy magyar nyugdíjas főmérnök, aki alól hétszer privatizálták ki a gyárat, utoljára Virgin-szigetekről jött magyar középvállalkozók.
 
További érték, hogy hihetetlen beszólásokkal tartja a fenn a feszültséget, ötven tőmondattal letudja az egész filmet, mindenesetre ennyire penge szerelmi vallomást már régen hallottam:
Csak magáért teszem, mondja a főhősnőnek a folyó közepén, majd a zárójelenetben körülbelül két percig lesi némán a csajt, és szinte leolvassuk a rezzenéstelen ajkáról: baszki, mégis a kretén dokit szereti. Bukó, maradnak a helyi erők, ami gáz, mert arrafele a lányok is lehetnek pöcsösek.
 
Közben persze van akció, előbb a hadsereg mészárolja a falut, majd egy nem különösebben szimpatikus kommandó a katonákat, aztán azok visszaütnek, de lúzer műmájerek, mert nem tudják, hogy csak egy évet kellene várniuk és John Rambo a magyar bírói karral egyetemben  elhúzna nyugdíjba. Így aztán a fináléban oktondi módon kivégezni akarnak, amikor megjön a főhős, akinek voltaképpen elege van a háborúból, meg az öldöklésből, de egy húszmillis gépágyúval mégis simán lenullázza a Ryan közlegény összes jelenetét. A háború utálatos és szar, lehet, hogy nem ezt akarták közölni, de nagyon lejön a perfekt harci jelenetekből, hogy akkora szívás az egész, amiben nem senki nem akar részt venni.
 
A faszom, ezt ugyan nem mondja Rambo kábé negyven perccel korábban, de azt igen, hogy igenis harcos vagy, és nekilát burmai hólapátból vagy hevederzárból valami kézikardot kovácsolni, mert az kell a főgonosz felszabdalásához.
 
Aztán 127 másodpercig fixírozza a csajt, akire azt szerepet osztották, hogy sikoltozza a végig a filmet, és miután megállapította, hogy bukó más bukszáját megmenteni,  hazamegy Amerikába, egy farmra.
 
Ha vannak Arizonában komcsik, földönkívüliek, lappangó vietkongok, szovjet ügynökök akkor most kezdjenek menekülni, mert  ellenkező az ötödik folytatással tuti elcseszik a nézhető negyedik részt.