De most nem az a topik, hogy az üzemszerű lehúzásra beállt országban hogyan kell túlélő késsel és nehézgéppuskával járni azért, hogy ne háromszoros szorzó legyen az alap, hanem a folyomány.

 

Az pedig az, hogy a kocsi utastere olyan, mintha a kedves utas egy benzines hordóban, avagy egy amerikai bombázó leoldható üzemanyagtartályában utazna, kurva büdös, na. Szipusnak maga a színtiszta mennyország, beállás és flash forever és überalles, normál lénynek orrfacsarás, nyálkahártya-irritáció és értetlenség.

 

Ablak le, de a fíling változatlanul olyan, mintha édes cseresznyeként úsznék két liter Molotov-koktél tetején, dől a kilences erősségű benzinszag, de a kocsi nem gyullad ki, nem lobban lángra, csak elviselhetetlenül büdös, hazáig csak kibírja.

 

A szerviz persze egy szót sem szólt, mi több, munkatárs úgy húzott el, mint japán vadlúd – nagyjából azért, mert arra az egyszerű, előzetes érdeklődésre, hogy mégis mennyibe fáj majd az egész, előbb nem válaszolt, majd azt játszotta, mint Safranek a Macskafogóban: nem értette a kérdést, utóbb visszahívást ígért. Nem azért, mert síkhülye és csökkent elméjű, hanem éppen ellenkezőleg, furmányos magyar szamurájjal állunk szemben:  ha megmondta volna, akkor egy ügyfél mínusz, vagyis a taktika az, hogy jöjjön el a nyájas kuncsaft, ha már mindent kibeleztünk és visszaraktunk, akkor úgysem tud mit csinálni, fizet vagy fizet.

 

Nyilván Japánban is így tolják Honda úr környezetében a kaizen  korrektség jegyében, de mondtam már, nem ez a topik, hanem a tény, hogy körülbelül  olyan az alapillat, mintha két lavórba lábvíz helyett benzint töltöttek volna.

 

Nincs mit tenni, a szervizt otthonról fel kell hívni, hatvan kilométerrel odébb van, mert vidám kicsi városunkban a márkakereskedő úgy döntött, egyéb ügyletekben is részt vesz, emiatt aztán több hatóság is beszélgetni akart vele egyidejűleg, és míg a diskurzusok tartottak, addig a szalon bezárt, szegény hülye kuncsaftok pedig  mehettek egy megyével odébb.

 

Nem írom, hogy Japánban is tutira eképp nyomják, továbbá, hogy ez sem topik, maradok a lényegnél, hogy az utastérben nyelvszaggatóan terjeng a benzin szaga.

 

Korrekt műhely másik munkatársa meghallgatja a problémát, elemez, majd nyilatkozik, mert nem ismeretlen neki.

- Ja, hát lecserélték a benzinszűrőt.

Igen, bazmeg, akkor miért nem mondtátok, hogy bekötöttétek a benzinvezetéket a kilométerórába és a vezetőülés alá?

 

Az ember érzi, hogy ez nem teljesen kielégítő magyarázat, ezért hozzáteszi:

- Olyankor teljesen normális, hogy benzinszag van. Tudja, nagyon közel van az utastérhez a szűrő.

Tényleg? Normális? Meg az is, hogy tudom? És Ön például vágja, hogy a CMS-rendszerekben általában hol van html-szerkesztő és embbed-kód? A műszerfal alatt, öt óra irányban, aztán a kiserdőnél jobbra.

 

- Hát, ha egy nap múlva sem múlik el, akkor vissza kéne hozni, hogy a fiúk megnézzék, hát, hogy mindent jól kötöttek-e be, tudja, csövek, meg ilyenek.

 

Világos. Ha látnak egy nagy lánggal lobogó Hondát, amint siet vissza a szervizbe, enyhén vörös fejű sofőrrel, aki csúful káromkodik, amiért a srácok a fázisba húzták be a kerozint, az oktánt meg egyenesen belenyomatták robbanáspontba, na az leszek én.

 

Forró szeretettel üdvözlöm a fiúkat, az összes munkatársat, Honda úrnak meg annyit, hogy hadzsime és kamikaze, úri és faszányos dolog benzineshordóra szerelt torpedóval közlekedni.

 

(Gondoltam, with love kirakom a Facebook-oldalára, ha már egyszer, erre vazme, mit látok: még azt sem tudja, mi a különbség az egyéni meg a céges oldal között, pedig a Face faék, egykaros emelő a 140 lovas motorhoz képest. Vagyis mit ugatok, örüljek, hogy minden nagyjából a helyén maradt, az meg egyenest tök jó, hogy két liter benzin van a kilométerórában, ha elmegy az aksi, akkor is világít majd pár napot. )